Alíz Karanténországban

Nem tudom, mi érdemeltük-e ki kislányunkkal, vagy alapvetően a gyerekek ilyen fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek életük elején.. Amikor anno elvesztettem 15. hetes terhesen Alíz testvérét, aki egyébként kislány lett volna, teljesen összetörtem. Próbáltam tartani magamat, csakis az akkor 3,5 éves Alíz miatt nem roppantam teljesen össze. Mivel neki elmondtuk az elején (12. hét után), hogy testvére lesz, nagyon készült rá. Aztán csak annyit érzékelt, hogy egyszer csak nem beszéltünk a tesóról, és szomorúak voltunk. Történt egyik este fürdetés után, hogy törölgettem őt, és hirtelen elsírtam magamat. Szegény, nem tudta, mi a baj. Hát megkérdezte, hogy anya, mi a baj? Mondtam neki, hogy azért sírok, mert most nem lesz tesója, nincs már a pocakomban. Erre átölelt, és azt mondta, szeretlek. Majd hozzátette, ne sírj, anya, majd lesz tesó a pocakodban. Akkor már zokogtam és öleltem őt jó sokáig.    A másik, ami eszembe jutott, tavaly nyáron valahogy meghallotta, ahogy beszélg...

Olyan szépen sütött ma a nap, hogy kétszer is kint voltunk levegőzni. Beszélgettünk kicsit a hátsó szomszédokkal, ilyenkor Alíz is bandázik kerítésen keresztül a gyerkőcökkel. Tulajdonképpen a tavaszi karantén alatt is így volt, lógtak a kerítésen és beszélgettek. Azért most nehezebb lesz ez az ovi nélküli időszak, mint a tavaszi. Jön a tél és jobban bent rekedünk a házban. Pedig Alíz imádott kint lenni. Ha feladatlapoztunk, azt is kint végeztük, nem beszélve a sok kinti játékról. Krétával ugróiskolát és egyéb feladatokat rajzoltam neki, rengeteget trambulinozott, a futóbicaj minden nap ment, rajzolt sokat krétával, buborékot fújtunk, hintázott, kertészkedtünk.. Nagyon szerettem ezt az időszakot. Igaz, terhesen jobban kellett vigyázni, és ahogy telt az idő, mozogni sem úgy tudtam. De kihasználtam, mert ez volt az utolsó olyan együtt töltött időszak Alízzal, ahol csak mi ketten voltunk, és kizárólag rá figyeltem. Most, hogy itt a testvére, ez nagy változás, még tanulom, hogy...

Ma magától hozta oda hozzám a LÜK-öt. A csibés feladatot hamar feladta, viszont a másik, szintén általa választott feladatot szépen teljesítette.  Délelőtt sikerült egyedül játszania, felöltöztette a nagy plüss egyszarvúját.  Milánnak ma kimostam a játszószőnyegét a hozzá való ráakasztható plüssökkel. Nos, elkezdte kisajátítani a kis plüssöket, mondván, azokkal alszik. Amúgy is plüssmánia van egy ideje... Az ágyban annyi plüssel alszik, hogy ő alig fér oda.  Megtanítottam a testvére keresztnevét leírni nyomtatott betűkkel. Nagyon büszke volt magára, hogy sikerült utána lemásolni. A saját nevét már egy ideje le tudja írni szintén nyomtatott betűkkel. Ami miatt kissé aggódok, hogy nehezen fogadja el, ha javítom valamiben. Pl. hogy a nevében az í betű úgy néz ki, hogy nem pontot teszünk fölé, hanem hosszú í-t írunk. Első körben azt mondta, hogy neki ez rövid i-vel tetszik, különben is, nem mindegy nekem?? Bármiben helyesbítem a legóvatosab...