Napsütésben

Olyan szépen sütött ma a nap, hogy kétszer is kint voltunk levegőzni. Beszélgettünk kicsit a hátsó szomszédokkal, ilyenkor Alíz is bandázik kerítésen keresztül a gyerkőcökkel. Tulajdonképpen a tavaszi karantén alatt is így volt, lógtak a kerítésen és beszélgettek. Azért most nehezebb lesz ez az ovi nélküli időszak, mint a tavaszi. Jön a tél és jobban bent rekedünk a házban. Pedig Alíz imádott kint lenni. Ha feladatlapoztunk, azt is kint végeztük, nem beszélve a sok kinti játékról. Krétával ugróiskolát és egyéb feladatokat rajzoltam neki, rengeteget trambulinozott, a futóbicaj minden nap ment, rajzolt sokat krétával, buborékot fújtunk, hintázott, kertészkedtünk.. Nagyon szerettem ezt az időszakot. Igaz, terhesen jobban kellett vigyázni, és ahogy telt az idő, mozogni sem úgy tudtam. De kihasználtam, mert ez volt az utolsó olyan együtt töltött időszak Alízzal, ahol csak mi ketten voltunk, és kizárólag rá figyeltem. Most, hogy itt a testvére, ez nagy változás, még tanulom, hogyan osszuk be az időt, hogy ne érezze elhanyagolva magát. Igyekszem Milán alvása alatt vele foglalkozni, de persze a háztartás sem maradhat el. Ha végképp nem tudom eközben bevonni, hogy segítsen, vagy épp inkább én sietnék, próbálom az egyedüli játékra terelni. Alíz viszont alapvetően nagyon társasági gyerek. Semmit nem szeret egyedül csinálni. Ha rajzol, még azt is nézni kell, sőt engem is befog egy kis színezésre. Ha már végképp nem tudom lekötni, még mindig ott van az apja, aki ha épp ráér, le tudja kötni, bár ez ritkább. Ilyenkor jön a tv, a világító bébiszitter... Szükséges rossz, ráadásul Alíz kizárólag egy mesecsatornát hajlandó nézni, aminek 80%-a nagyon bugyuta mesét ont magából. Vagy berak egy animációs mesét dvd-n, ami általában a Gru vagy a Jégvarázs.

Este mese helyett azt kérte, hogy UNO-zzunk. Nagy nehezen még az apját is bevonta egy körre. Többször nyert, olyankor nagyon örült és persze kérte a következő kört. Kezd ráérezni az ízére, hogy hogy lehet taktikázni, hogy a másik játékosnak minél több kártyája legyen.

Segített földet lapátolni az apjának, aki épp nagy kertrendezésbe kezdett. Mondta, hogy apa, én estig szeretnék segíteni neked. Tudod, miért segítek? Mert szeretlek.